Termékek Menü

A Szergei Nakariakov interjú

A Szergei Nakariakov interjú

2017. május 26-án Budapesten, a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsorában lépett fel Szergej Nakarjakov. A művész stábunknak exkluzív interjút adott.

 

Szergei Nakariakov, a trombita Paganinije, a trombita Carusója

  • 12 évesen a trombita Paganinije,
  • 15 évesen exkluzív szerződés egy hamburgi lemezkiadóval.
  • 2002-ben Az Év Hangszerese,
  • 2006-ban zsűritag a BBC, Az Év Fiatal Muzsikusa versenyén ...

 Egy fiatal orosz tehetség, aki a világ nagy koncert termeiben zenél - hallható az MTVA összeállításában. Díjait, elismeréseit hosszan lehetne sorolni. Rendkívüli tehetségét a világ minden pontján csodálják.

 

 

Az interjút a média-protokoll miatt a fellépés után készítettük el. Így rögtön az egyenes TV-adás után kaptuk őt mikrofon és lencsevégre. Mivel nem ismertük, az első kérdésünk inkább csak a színpadi produkció levezetésének szólt.

 

Hogy érezte magát a Virtuózok műsorában?

Izgultam. Ahogy idősödöm, egyre jobban átérzem a rám nehezedő felelősség súlyát.

 

Az izgalomról mi is beszélhettünk volna, de inkább nem tartottuk fel ezzel a művészt. Az interjú előtt 3 nappal ugyanis a hivatalos meghívónk még sehol sem volt.  Az utolsó véghajrában, a felvétel előtti napon aztán megérkezett. Addigra azonban már végighallgattuk az összes fellelhető videót, kijegyzeteltük a részletes bibliográfiát és megszerkesztettük a kérdéseket. Ennek ellenére még a helyszínre érkezésünk időpontjában sem volt biztos, hogy ő is vállalja majd a beszélgetést. Ám azt tudtuk, hogy rajtunk nem fog múlni. Amennyi időt enged, mi annyit kérdezünk.

Egy valamire azonban nem sikerült felkészülnünk még a Google állhatatos segítsége nélkül sem. Mégpedig arra, hogy a művészekre oly jellemző távolságtartás mennyire befolyásolja majd a beszélgetésünket. De tisztelettel és türelemmel vártuk, így a mindössze pár perces találkozónk elején már meg is érkezett tőle az első pozitív jelzés.

Mikor és miért is kaptuk tőle az első mosolyt? A cikk végén kiderül…

 

 

Éreztük, hogy itt már minden rendben lesz, így a második kérdésünkkel már a szakmai munkássága felé terelhettük az irányt.

 

Felsorolhatatlan az elismerések száma, ami fiatal munkásságát övezi. Lábai előtt hever egész Európa. Ma itt van, ami hatalmas megtiszteltetés számunkra, de holnap már egy másik országban ad koncertet. Idén márciusban az USA-ban is vendégszerepelt már. Van olyan az Ön számára, hogy átlagos nap? És ha igen, hogyan telik?

Valóban sokat utazom. Az idei éves naptáram is teljesen megtelt már. S mivel kevés a szabadidőm, ezért nagyon értékes is számomra. Ezeket a napokat mindig a szeretteim körében töltöm. A családommal, barátaimmal.

De elárulom, hogy ha éppen nem utazom, és nem gyakorlom, akkor néha, de tényleg csak néha megengedek már magamnak egy kis lustálkodást is.

 

 

Van egy speciális légvételi technika, amit a világon nagyon kevesen tudnak használni. Ön viszont a szakértője. Mesél erről egy kicsit? Hogyan lehet megtanulni a körlégzést?

Ez elsősorban koncentráció és fegyelem kérdése. Maga a technika alapja abban rejlik, hogy a szájon folyamatosan fújjuk ki a levegőt, ezzel egy időben az orron keresztül szívjuk is be a tüdőbe.

Ehhez szinte az egész arcizomzatra szükség van, hiszen a felfújt pofazacskóba összegyűjtött levegőt az izmok összehúzásával „fújjuk ki”.

 

Miközben az orron keresztül újra teletöltjük a tüdőt levegővel?

Igen. Ez csak úgy lehetséges, ha elzárjuk a levegő útját a toroknál, azaz megszűnik a száj és tüdő közötti átjárás. Így biztosítjuk a szabad áramlást az orrból egyenesen a tüdőbe.

Valamint nagyon fontos még, hogy kitapasztaljuk, melyik az erre legmegfelelőbb időpont is, hiszen közben folyamatosan fogy a levegőnk.

Maga a technika elsajátítása hosszú évek munkája, de ha egyszer valaki kitapasztalja, akkor fogja érezni, hogyan lehet igazán játszani egy fúvós hangszeren.

 

 

Azt hangoztatják a neves zene-elméleti tanárok, hogy az Ön számára nem elég a jelenlegi trombita-irodalom. Több zenemű-átirata is elkészült már, de itt sem állt meg, a hangszerei is személyre szabottak. A szárnykürtje teljesen egyedi kivitel, a 3 helyett 4 billentyűvel készült és biztos vagyok benne, hogy a trombitája sem széria darab.

Az igazság az, hogy ez nem igaz. Négy billentyűs szárnykürt eddig is létezett, csak épp senki sem használta. Az azonban már valós, hogy ilyen szinten egyedül én játszom vele a világon. A trombitám nem széria darab, de sok változtatás nincs rajta. Egyedül annyi, hogy a korpuszt kicsit megnagyobbították. Mindkét hangszeremet a francia Antoine Courtois cég készítette. Nagy múltú, neves cég, megtiszteltetés ezekkel a hangszerekkel játszani.

 

 

2012-ben fellépett Taiwanban is. Van ott is egy híres hangszerkészítő manufaktúra, akik speciális rézfúvós hangszereket készítenek, egyedi minőségben. A CarolBrass Corporation. Hallott róluk?

Nagyon sok jó márka van már a piacon. Ha az ember körülnéz, bőven lehet már válogatni közülük. A CarolBrass is ilyen lehet, de az az igazság, hogy én ebben a témában nem vagyok annyira naprakész.

 

Hallotta már a bevezetőben is, hogy mi itt Magyarországon egy rézfúvósoknak szóló weboldalt üzemeltetünk TrombitaGuru néven. Újdonságokról számolunk be, riportokat készítünk, de foglalkozunk a zenetanulás fontosságával is. Most is egy zenei tehetségkutatón vagyunk. Ön is szerepelt már hasonló műsorban zsűriként, így nyilván nem véletlen az sem, hogy elfogadta a meghívást. Mi az Ön üzenete a zenével foglalkozó diákoknak, a szüleiknek és a TrombitaGuru Olvasóinak?

Sok helyen járok a világban. Sok művészt és tehetséget is ismerek. Az én hitvallásom az, hogy ha valaki hangszeren játszik, akkor azt tegye szívből. Engedje meg magának, hogy az érzései vezéreljék. A technikai tudás helyett sokkal fontosabb ezekre koncentrálni és ezt akár a jelenlegi műsorban fellépő tehetségek is egytől-egyig bizonyítják.

Ehhez azonban elengedhetetlen a klasszikus zene szeretete. Hallgasson minden szülő és diák minél több szép zenét, jó előadóktól - ami kedves a szívének, a lelkének. Így fogják majd igazán megszeretni a hangszert, a hangszeres játékot és a komolyzenét is. 

 

 

Este tíz óra körül járt ekkor már az idő. Szerettünk volna még beszélgetni, de a művészen egyre jobban látszott a fáradtság. Ezért elköszönt tőlünk.

Mielőtt azonban befejeznénk az élménybeszámolónkat, ígértünk egy színfalak mögötti információt. Mivel tudtunk először mosolyt csalni Szergej Nakarjakov arcára?

 

Íme a titok:

 

Sok éves szakmai gyakorlatunk alapján tapasztaltuk, hogy akkor sikerül igazán jól egy interjú, ha a kérdezett fél is jól érzi magát benne. A művészek világa azonban különös világ. Nem könnyű feladat megnyerni a bizalmukat. Az interjút megelőző napokban sokat tanakodtunk, vajon mivel tudjuk majd Szergei Nakariakovnál ezt elérni. Ezért kockáztattunk…

Beszélgethettünk volna vele angolul vagy franciául is, hiszen mind a két nyelvben otthonosan mozog, de mi az anyanyelvét, az oroszt választottuk. Nagyon hálás volt érte…

 

 

Riporter: Nemes Claudia

Tolmács: Stipkovits Veronika

Foto: Bánhegyi István